A Mozgás- és Táncterápiáról
# 1
Több mozgás- és táncterápiás irányzat létezik. Magyarországon jelenleg az Integrált Kifejezés és Táncterápia (IKT) és a pszichodinamikus mozgás –és, táncterápia (PMT) módszere a legismertebb, a világban létezik azonban sok más, kifejezés és táncterápiás, testpszichoterápiás irányzat. Amerikában az alkotással és kifejezéssel dolgozó terápiás formákat összefoglaló néven pl. kreatív terápiáknak nevezik. Fontos megemlíteni a testpszichoterápiás módszereket is, hiszen itt is a nagyon lényeges a testtel és testi érzetekkel folyó munka. Magyarországon jelenleg szomatopszichoterápia néven ismertek.
#2
A Tánctér egy olyan terápiás módszert alkalmaz, amely testtudati gyakorlatokat, az improvizált mozgást és a táncban, képben rejlő gyógyító lehetőségeket összekapcsolja a pszichoanalitikus csoportterápia eszközeivel.
A Tánctér egy olyan terápiás módszert alkalmaz, amely testtudati gyakorlatokat, az improvizált mozgást és a táncban, képben rejlő gyógyító lehetőségeket összekapcsolja a pszichoanalitikus csoportterápia eszközeivel.
#3
Abból indulunk ki, hogy minden, ami az egyénhez kapcsolódik, ahogyan valaki kifejezi magát, az a terápiás folyamat része, nincs szükség a különböző területek szigorú szétválasztására. A hangsúly a testi élmények átélésén van, de a kifejezés, átélés történhet képben, rajzban, dramatikus formában is. Figyelünk a pszichodinamikus történésekre (ahogy a PMT-ben illetve bármely más csoportpszichoterápiás módszerben), de nagyon lényegesnek tartjuk a kifejezés más egyéb lehetőségeit is.
# 4
A módszer alkalmas arra, hogy megjelenítsük, felszínre hozzuk a mélyben szunnyadó problémákat, indulatokat, örömöket. A lényeg az, hogy nem a szavak oldaláról közelítünk, hanem a szó előtti tartomány tudását és emlékeit használjuk a felidézéshez, vagyis a képeket és a mozgást, táncot attól függően, hogy a páciens mire nyitott. A feldolgozás folyamatában azonban fontos szerepe lehet a beszédnek is!
A módszer alkalmas arra, hogy megjelenítsük, felszínre hozzuk a mélyben szunnyadó problémákat, indulatokat, örömöket. A lényeg az, hogy nem a szavak oldaláról közelítünk, hanem a szó előtti tartomány tudását és emlékeit használjuk a felidézéshez, vagyis a képeket és a mozgást, táncot attól függően, hogy a páciens mire nyitott. A feldolgozás folyamatában azonban fontos szerepe lehet a beszédnek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése