Mit ad, vagy adhat az alkotás nekünk? Miért van rá szükségünk?
Most nem is tudományos magyarázatok után kutatok, hanem egyszerű válasz után...
Természetesen mindenkinek mást és mást. Szó lehet bármilyen alkotó folyamatról, legyen az egy kép festése, egy étel elkészítése, egy polc összeszerelése, táncolás egy kedvenc zenére...
Horváth Gabriella művészetterapeuta a következő választ adja erre a kérdésre:
Felnőtt életemben úgy éreztem, hogy az a bizonyos EGÉSZ, amit megbontottak, pl. munkahelyi problémák, más kötelezettségek, mesterségesen kialakított szabályok, az alkotás során mégis csak elérhető, megteremthető.
Felnőtt életemben úgy éreztem, hogy az a bizonyos EGÉSZ, amit megbontottak, pl. munkahelyi problémák, más kötelezettségek, mesterségesen kialakított szabályok, az alkotás során mégis csak elérhető, megteremthető.
A kisgyerek friss szemmel érzékeli a világot, melyben minden kerek, teljes és önmagában érvényes. Felnőttként is bármikor megtapasztalhatjuk ezt a fajta nyitott és játékos létmódot.
Ezek a tevékenységek soha sem értelmetlenek. Azon túl, hogy kellemes időtöltést nyújthatnak, az alkotó tevékenységek olykor szinte észrevétlenül segíthetnek „rendet teremteni” lelki összevisszaságainkban is.
Ezek a tevékenységek soha sem értelmetlenek. Azon túl, hogy kellemes időtöltést nyújthatnak, az alkotó tevékenységek olykor szinte észrevétlenül segíthetnek „rendet teremteni” lelki összevisszaságainkban is.
Alkotás és élet?
Életünk is egyfajta alkotás, így az alkotáshoz való viszonyunkban tükröződik mindaz, ahogyan létezünk. Az alkotásban is szükség van improvizációs készségre, döntésekre, ötletekre, keretekre. Ahogy gyakorlatot szerzünk felmerülő művészeti/alkotó problémák kezelésében, ezt a tapasztalatot a valós életbe is magunkkal visszük, a felmerülő nehézségeket is elkezdjük rugalmasabban kezelni. Az alkotásba bele lehet feledkezni, rá lehet hangolódni arra, ahogy teremtünk valamit.
Miközben egy alkotást készítek, nem csak rajzolok, festek, textil-elemeket illesztek össze, agyagot gyúrok, vagy testem mozdítom valamilyen irányba, illesztem egymás mellé mozdulataimat.
A folyamatban problémákat oldok meg, küzdök az elemekkel (az anyaggal), döntéseket hozok, hibázok, majd korrigálok. Mert itt, az alkotásban / a terápiában komolyabb következmények nélkül megehetem! Nincs jó, vagy rossz megoldás, nem teljesítményre, hanem a szabad önkifejezésre törekszünk!
Mindez segít abban, hogy önmagunkat szabadnak és cselekvőnek éljük meg.
Rend versus káosz?
Ami még fontosabb, hogy néha nem a rendteremtésre, hanem éppen a káoszra van szükségünk. Sokszor a változáshoz épp arra van szükség, hogy egy kicsit hagyjuk a dolgokat a saját ritmusuk szerint alakulni. Persze közben megijedhetünk, hogy "elszabadul a pokol", ehhez az is kell, hogy tudjunk abban bízni, hogy a részek lassan a helyükre kerülnek. Ez mehet egyedül is, ha valaki kellő önimserettel és erőforrásokkal rendelkezik, de van olyan is, hogy külső támaszra, támogatásra van szükségünk. Az alkotás ebben is segíthet, hogy a bennünk levő káoszt kifejezzük. Hisz az alkotásban szabadok vagyunk,mindent megtehetünk. Ott elengethetjük magunkat, még akkor is, ha életünk más területein nem, vagy még nem.
A kreatív vagy művészi tevékenység során olyan rejtett energiák, képességek szabadulhatnak fel, amelyeket lehet, hogy nem tudunk teljesen tudatosan megtervezni és irányítani, de az adott pillanatban úgy tűnik, minden a helyére kerül.
Amit mindenképp megtehetünk magunkért, hogy időt és lehetőséget adunk magunknak az alkotásra. Szerencsére alkotni még a legnehezebb és legnagyobb krízisban is lehet.
