2016. szeptember 29., csütörtök

Tanulmány a Pszichoterápia folyóiratban


Vére megjelent egy tanulmányunk a Pszichoterápia folyóirat 2016. augusztusi számában.
Sok munkánk van benne.
Itt olvasható a tanulmány eleje, sajnos az egész művet nem adhatjuk közre, (ahhoz meg kell vásárolni a lapot :)
A folyóirat megrendelhető itt: http://www.mentalport.hu/


 Ígérjük, hogy lesz majd enél kicsit emészthetőbb leírása is a kifejezés és táncterápiának. Laikusknak még mindig inkább a GYIK-ot ajánljuk olvasgatásra!


Lebegés mint módszer – „Testet öltött létmód” a trauma túlélésére. Esetbemutatás elmélettel.
Salz Gabriella, Szili Katalin


Jelen tanulmány egy esetismertetés segítségével mutatja meg a trauma emlékezetre gyakorolt hatását. A következő kérdéseket vizsgáljuk: a terápiás folyamatban hogyan bukkan fel és szövődhet össze a testérzet, a kép, a verbalitás, illetve hogyan válhat verbalizálhatóvá a testérzet a képpé formálódáson keresztül? 
Hogyan bukkannak fel emléknyomok az implicit emlékezeti rendszerből a terápiás folyamatban, hogyan segítik a megértés folyamatát? A kortárs pszichoanalitikus elméletekből, a memóriakutatásokból, az embodiment fogalmából és traumaértelmezésekből kiindulva egy olyan esetet szeretnénk bemutatni, ahol a trauma a testben és a létezés módjában is megnyilvánul.
 A trauma olyan disszociatív folyamatot indított el, melynek következtében a traumatikus élményhez hasonló ingerkörnyezetben csak a testi érzetek reflektálódtak, ugyanakkor ez az élmény az implicit emlékezet által alakította a kötődési mintákat.
 A terápiás folyamat megértéséhez Bucci kortárs pszichoanalitikus elméleti rendszerét használjuk, mely a szimbolikus és szubszimbolikus szintek átjárhatóságát mutatja meg, így különösen alkalmas a nonverbális-terápiákon belüli különböző kifejezőeszközök jelenlétét és együttes alkalmazását bemutatni. Tanulmányunkban a terápiát interszubjektív és testi szempontokból is vizsgáljuk, a terapeuta hangolódásának testi oldalát is kiemelve.

Kulcsszavak: disszociáció – embodiment – implicit emlékek – nonverbális terápia – trauma


Bevezetés

A kortárs pszichoanalitikus elméletek interszubjektív fordulata következtében egyre nagyobb hangsúly tevődik a kapcsolatra, ezen belül is az embert eredendően az anyához fűzhető kapcsolatra. Ezzel párhuzamosan a terápiás térben és kapcsolatban újraformálódó személyiség kerül előtérbe.
A „test” bekerül a pszichológiai diskurzusba, egyre kiemeltebb szerepet kapnak a preverbális szelférzeteket megmozgató nonverbális elemek, implicit emlékek, testi élmények, affektusok, szimbolikusan megjelenő tartalmak. Ebből következően a nonverbális terápiák jelentősége is megnő.

A tanulmány a terápiás folyamatban felbukkanó és összeszövődő entitásokat vizsgálja: testérzet, kép és verbalitás viszonyát. Az esetismertetés a testérzet képpé és szóvá formálódásának folyamatát jeleníti meg, illetve az implicit emlékezeti rendszerből felbukkanó emléknyomok szerepét a trauma létrejöttében és feldolgozásának folyamatában. Magyarázó elméleti keretként a kortárs pszichoanalitikus elméleteket, a memóriakutatásokat, az embodiment fogalmát és a traumaértelmezéseket használjuk.

Ha a traumát hordozó élmény nem tud mentálisan reprezentálódni, tehát az explicit memóriába bekerülni, akkor azt onnantól az implicit emlékezet hordozza. Ilyenkor a test központi szerepet kap: az élmények testi állapotokban nyilvánulnak meg. A jelenséget több tényező is okozhatja: a trauma súlyos, életveszélyes természete, a traumát követő interszubjektív viszonyulás vagy a személyiség eleve hiányos traumafeldolgozási képessége.

Az átélt trauma sokszor egyfajta zárványként, feldolgozatlanul tárolódik, élményekbe, testbe ágyazódva, ezért megkönnyítheti a hozzáférés és/vagy feldolgozás folyamatát, ha a feltárás esélyt ad a beíródás körülményeit idéző nonverbális helyzet megjelenítésére. Ahogy megteremtődik a híd múlt és jelen között, esély van a folytonosság élményének megteremtésére és az időélmény korrekciójára.

Az ismertetett esetben a trauma a testben és a létezés módjában is megnyilvánul. Lilla a koragyermekkori veszteségélményből táplálkozóan, a túlélés érdekében olyan testben is megnyilvánuló „lebegtető” létmódot fejlesztett ki, mely alap életstratégiája lesz, és meghatározza az életben való levés/lét alapminőségét. A veszteségélmény oly erős, hogy Lilla minden lehetséges eszközzel próbálja távol tartani magát tőle, így eltartja magát a stabil helyzetektől, a szintaxis nyugalmas formálásától. Inkább vállalja a hányattatást, a lebegést, melynek szakértője lett. Távol tartja magát a stabil kapcsolatoktól, kapcsolódástól, így nem is veszíthet semmit. Nincs fájdalom, nincs kudarc, nincs emlék.

A tanulmánnyal szeretnénk hozzájárulni a nonverbális terápiák további elméleti keretbe ágyazásához, s további kapcsolódási pontokat keresni a kortárs pszichoterápiás elméletek és a nonverbális terápiák között.
Elsősorban azon elméleti munkákra fókuszálunk ezért, melyek a nonverbális terápiákon belül a különböző kifejezőeszközök jelenlétét és együttes alkalmazásának lehetőségét bemutatják.
Bucci elméleti írásait különösen lényegesnek tartjuk, ezért ezeket részletesebben mutatjuk be. 

folyt. köv. 








2016. szeptember 28., szerda

Új pszichológussal bővült a Tánctér


TURCSÁN FANNI
Pszichológus, Klinikai felnőtt szakpszichológus jelölt, Kognitív viselkedésterápiás konzultáns

Fanni sokoldalúan képzett szakember, több éves klinikai tapasztalattal rendelkezik. Többféle módszert ötvöz a gyógyítás érdekében. Ami miatt mi is szívesen dolgozunk vele, hogy nyitott a kifejezésterápiás módszerek felé, munkájába integrálja a művészetterápiát is.



Elérhetőség:
turcsanfanni.pszichologus@gmail.com



Magamról:

Pszichológusként fontosnak tartom a folyamatos tanulást és szakmai továbbképzést, a különböző terápiás technikák elsajátítását. Munkám során az empatikus, elfogadó légkör megteremtését helyezem előtérbe.

Úgy gondolom, hogy a pszichológus kísérő, aki támogató jelenlétével a pácienssel tart élete egy nehéz szakaszán. Célom, hogy a közös munka, közös út végén a páciens képessé váljon arra, hogy jól funkcionáljon segítség nélkül, önállóan is.

Amennyiben úgy dönt, hogy megosztja velem gyermeke, vagy saját életével kapcsolatos elakadásait, nehézségeit, szeretettel várom jelentkezését!


2013-ban vettem át pszichológus diplomámat a PPKE Bölcsészet – és Társadalomtudományi Karán. 2014-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája, és a Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület közös szervezésében indított Kognitív viselkedésterápiás konzultáns képzésen. 2015-ben Személyiségfejlesztés Komplex Tematikus Művészeti Terápiával képzésen vettem részt.

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar és Bölcsészettudományi Kar által vezetett Klinikai és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus szakképzésen, valamint a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület Autogén Tréning módszer képzésen bővítem tudásom.


Egyéni és csoportos formában egyaránt foglalkozom serdülőkkel és felnőttekkel. Fő munkaidőmben jelenleg kórházban dolgozom felnőtt korosztállyal, akut pszichiátriai osztályon.


Specializációk/Szakterületek:

  • Szorongásos zavarok
  • Pánik, fóbia, kényszerbetegségek
  • Hangulatzavarok
  • Stressz, munkahelyi konfliktusok, kiégés
  • Önismeret és személyiségfejlesztés
  • Önértékelési problémák, önbizalomhiány
  • Étkezési zavarok
  • Érzelmi és élethelyzeti problémák, krízishelyzetek
  • Párkapcsolati nehézségek, párkapcsolati krízisek
  • Pszichoszomatikus tünetek
  • Alvászavarok
  • Szexuális zavarok
Elérhetőség:
turcsanfanni.pszichologus@gmail.com


 

2016. április 16., szombat

Művészetterápia a pszichiátriai rehabilitációban - előadás

Ismét egy előadás, ismét művészetterápiáról, a lényeg itt is a nonverbális kommunikáció és a kifejezés. Ha lehetséges, mi szeretünk táncolni és rajzolni is, lehetőség szerint a mozgásból indulva. Ugyanakkor jelenleg kórházas feltételek között sokkal gyakrabban létezik külön a tánc és a művészetterápia.


Magyar Pszichiátriai Társaság

A pszichiátria jövője - utazás térben és időben”
Magyar Pszichiátriai Társaság XX. Vándorgyűlése Nemzetközi Részvétellel




2016. május 25-28


Képi kifejezésen alapuló kiscsoportos terápia a Gálfi Béla Gyógyító és Rehabilitációs Kht. Kiskovácsi Kórházban - előadás
Horváth Gabriella,Mile Andrea, Salz Gabriella

A nonverbális pszichoterápiák közös vonása, hogy a belső tartalmak kifejezése nem szavakkal, hanem egy másik modalitáson keresztül történik. René Magritte szerint a festészet maga „a láthatóvá tett gondolat”. Pszichiátriai rehabilitációs osztályunkon heti rendszerességgel működtetünk képzőművészet-terápiás csoportot. A foglalkozások 1 óra 45 perc időtartamúak és zárt csoportként működnek. A páciensek egyéni rehabilitációs tervének részeként, a többféle verbális vagy nonverbális (pl. mozgás, zene) alapú csoportos terápia, szocioterápiák, csoportos pszichoedukáció illetve egyéni vezetés mellett jól integrálható a képi kifejezésen alapuló terápia. 

A foglalkozások mozgásos majd szóbeli ráhangolódással indulnak, ezt követi az alkotó munka – az alkalmazott technikákat tekintve rajzolás, festés és kollázs készítés. A csoportok egy részén az alkotáshoz adunk hívótémát (pl. „Az én utam”, „Ami leginkább foglalkoztat”), más alkalmakon - zenei indukció segítségével – rajzimprovizációs technikákat használunk. Mindezek célja a projekciós működés beindítása, melyben a terapeuták facilitátorként vesznek részt. 

A csoportokon az alkotás kettős célt szolgál: egyrészt a belső tartalom anyagba fordítása, vagyis az alkotó folyamat önmagában stresszcsökkentő és „lélekrendező” hatású lehet. Emellett az alkotás egyben kommunikáció is, melyben kép és maga az anyag médiumként van jelen. A terápiás ülések is e kettős funkció köré szerveződnek: az alkotó folyamatot minden esetben szóbeli reflexiós kör követi, melyben – az adott tematikától függően – a résztvevők saját és egymás alkotásaira reagálhatnak. A reflexió szintén több réteget érint: az élményközpontú megközelítéssel dolgozva az alkotási folyamatra mint saját cselekvésre az „itt és mostban” való reflektálást facilitáljuk, ez esetben maga a produktum, a mű kisebb hangsúlyt kap. Az elkészült művekre való reflektálás célja pedig minden esetben az egyéni jelentésadás - nem interpretáció. Az alkotás és az azt követő verbális feldolgozás célja tehát elsősorban az önálló elaborációs munka elősegítése. És bár nem törekszünk az elkészült alkotások pszichológiai (mű)elemzésére, a képek hasznos diagnosztikai támpontokat is adhatnak.

A művészetterápiás csoportfolyamat lehetőséget ad arra, hogy a rehabilitáció teljes ideje alatt (egy csoportfolyamat hossza legalább 2 hónap) kísérhessük a résztvevőket gyógyulásuk útján, a művek sorozatában pedig mindez kézzelfoghatóvá és szemmel láthatóvá válhat. Esetbemutatásainkon keresztül kívánunk rálátást nyújtani néhány ilyen útvonalra.


2016. március 4., péntek

Az alkotás, mint tapasztalati tanulás - ismét műhely, most képzőművészetterápia

Alámerülés és felemelkedés – az alkotás mint tapasztalati tanulás

A műhely központi motívuma az alkotó folyamat mint potenciális tanulási helyzet. A fejlődés ígérete, melynek természetes (és szükségszerű) velejárója a visszaesés. Ami, kellő odafigyeléssel esély is lehet a továbbfejlődésre.

Az alkotó folyamat során mindig ott van annak a felelőssége/bizonytalansága/izgalma/reménytelensége/lehetősége, hogy a semmiből fogok létrehozni valamit. Az alaktalan anyagból, a masszából, a darabokból egy alakot, egy egészet. Az alkotás egyben rend-teremtési kísérlet.  A rejtett struktúra felfedezése, a teljesség tudata, a látszólag össze nem illők kapcsolatába vetett szilárd hit remény, vigasz és ajándék. De minden esetben meg kell várnunk, hogy lehulljanak a levelek, hogy láthassuk az azokat megtartó ágakat? Valószínűleg igen, és a „csomagolás” kibontásával járó szenvedést senki nem spórolja meg nekünk. Viszont az már rajtunk múlik, hogy a levelek hullásában a veszteséget vagy természetességet, a szükségszerű és örök körforgást, az újjászületés végtelen lehetőségét látjuk. Az alkotás sem más, mint pusztulás és teremtés örök körforgása, krízis, beavatás. Mindebben közös: belemegyünk valamibe, és nem tudjuk, mi lesz, amikor kijövünk. A fenti analógiák megtapasztalása az ősi textiltechnika, a nemezelés folyamatán – és annak személyiség-fejlesztést megcélzó vagy terápiás alkalmazási lehetőségein - át történik.

Műhelyt tartják: Horváth Gabriella képzőművészetterapeuta, pszichológus, Salz Gabriella tánc és képzőművészetterapeuta

helyszín: II. Magyar Tapasztalati Tanulás Konferencia"Távlatok és Mélységek", Dobogókő
időpont: 2016 május 6 - 7 - 8. (9-10.)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...