2017. március 16., csütörtök

Művészet nem luxus, hanem alapvető szükséglet

Művészeti oktatás nem luxus, hanem alapvető szükséglet - kutatási eredmények

8 kutatási eredmény, mely a művészet és alkotás pozitív hatásait igazolja

Egy amerikai kutatás,  Cultural Learning Alliance kutatási eredményei bizonyították, hogy a művészeti oktatás nem luxus, hanem alapvető szükséglet. A kutatás elsősorban azt vizsgálja, milyen hatással van az alkotó tevékenység a kognitív képességekre, viselkedésre, szociális készségekre. A gyermek számára ez jelenti a lélegzethez jutást, a motivációt, amiért reggel örömmel ugrik ki az ágyból és megy iskolába. 

Ez azonban természetesen nem csupán a gyerekekre érvényes.
Egyes modern munkahelyek, mint a Jooble, is kezdik felismerni, hogy az alkotás és hasonló szabadidős tevékenységek jótékonyan hatnak az alkalmazottak kedélyére, segítik, hogy munkatársik motiváltabban dolgozzanak. Mivel az alkotás és a mozgás segítik a stressz oldását, javítja a munkahelyi légkört és kedvezően hat a munkahelyi kultúrára, a munkáltatók is sokat profitálhatnak mindebből.  

A művészet  hatása a Cultural Learning Alliance, Key Research Findings: the value of cultural learning, 2017 alapján a következők:


 1. - Strukturált művészeti tevékenységen való részvétel 17%-al javíthatja a kognitív képességeket.

2. - A művészet és a kultúra javítja a tanulási teljesítményt is pl. matematikából és angolból jobb teljesítményt értek el a gyerekek.

3. - A művészet és kultúra oktatása fejleszti a szociális készségeket és pozitívan hat a viselkedésre, ezért összességében segít jobb iskolai teljesítményben.

4. - Azok a tanulók, akik alacsony jövedelmű családokból kerülnek ki és részt vesznek a művészeti tevékenységekben, háromszor akkora eséllyel fognak később diplomát szerezni.

5. - Az alacsony jövedelmű családokból érkező diákok, akik részt vesznek művészeti oktatásban, nagyobb valószínüséggel vállalnak önkéntes munkát és 20% -kal nagyobb valószínűséggel mennek el szavazni, tehát nő a közösségi felelősségvállalásuk.

6. - A fiatal elkövetők, akik részt vesznek a művészeti tevékenységben18% -kal kisebb eséllyel esnek vissza.

7. - A gyerekek, akik akik a korai éveikben részt vesznek a művészeti tevékenységben 9 éves korukra jobban olvasnak és a számolnak, mint társaik.

8.- Azok, a személyek,  akik részt vesznek a művészeti tevékenységben  38% -kal nagyobb valószínűséggel számolnak be jó egészség állapotról.

A kutatási eredményei teljes egészében itt olvashatóak:
www.culturallearningalliance.org.uk/evidence



2017. március 8., szerda

Mi a kapcsolat a komfort zóna és a barack között?

Komfort zóna kitörés, vagy tágítás? Nem mindegy...

Mostani hírlevelünk, kicsit a krízisről, jobban a komfort zónáról és a tanulási folyamatokról, a stresszel való megküzdésről szól.



Következő bejegyzésünkben arról lesz szó, hogyan tudsz lassan nekiveselkedni, motivációt gyűjteni, hogy tovább tudja haladni a céljaid felé, vagyis tágítsd a komfort-zónád!

Sokan tudjuk, hallottunk róla, vagy saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy krízisek márpedig vannak, de lehetőséget is teremtenek a változtatásra. Tulajdonképpen minden változást egyfajta krízis előz meg, erről beszél a híres pszichológus Erikson is.
Ezek azok a krízisek, melyek szükségesek a fejlődéshez és a változáshoz, úgymond ahhoz, hogy a következő szakaszba átléphessünk. A krízisnek van azonban egy másik jelentése is, amikor valóban nehéz élethelyzetbe kerülünk,  komoly veszteséget élünk át, vagy balesetet szenvedünk, másfajta traumatikus élményt élünk túl. Ilyenkor nem az a cél, hogy kitörjünk a komfort-zónából, hanem, hogy visszanyerjük biztonság érzetünket és feldolgozzuk az átélteket, kifejezzük érzéseinket.  

Mit is jelent a komfort zóna kifejezés?
Mi köze van a komfort zónának a barackhoz? 
Nadler (1993) komfort zóna modellje alapján 3 zónát különböztetünk meg: a komfort zónát, a tanulási zónát és a pánik zónát. A Komfort zóna modellje figyelembe veszi, hogy a személy az adott helyzetet mekkora stresszként éli meg, mindez hogyan hat a tanulásra, serkenti-e, facilitálja, vagy gátolja azt.

                   
forrás: elmenyfestok.hu
  1. A komfort zóna, ahol a legalacsonyabb a szorongásunk, biztonságban érezzük magunkat, de nem facilitálja az új dolgok megtanulását.
  2. Tanulási vagy diszkomfort zóna, ahol már szorongunk, de új képességeket tanulhatunk, sajátíthatunk el.  Igen, a tanulás, fejlődés mindig együtt jár valamiféle komfortzóna tágítással.
  3. Pánik zóna, ahol már csak a szorongás, félelmek vannak, de nincs igazán pozitív aspektusa. Itt már annyira szorongunk, hogy az kifejezetten rontja a teljesítményünket.

Lehet, hogy a komfort zóna kifejezést hallva sokan a kényelemre asszociálunk elsőként, viszont ennél többet jelent. Ide tartozik minden olyan tevékenység, amit már begyakoroltunk, amiben magabiztosak vagyunk, minden olyan fizikai vagy társas közeg, amiben otthonosan mozgunk, biztonságban érezzük magunkat. Ide tartoznak az akár már automatikus rutin-cselekedeteink is. A lényeg, hogy a komfort zóna biztonságos terep, ahol nem érhetnek nagy meglepetések, viszont tanulni, fejlődni sem fogunk.

Tehát a manapság divatos mondás: Törj ki a komfort zónádból, nem minden esetben helytálló. 


A komfort zónából jó esetben nem kitörni kell, hanem inkabb azt tágítani lehet. Nem jelent önmagában tehát semmi rosszat, ha a komfort zónában vagyunk és úgy érezzük megvalósítottuk álmainkat.
itt jön a barack :)

Lépkedni a komfort zóna elhagyása felé, felismerni, hogy hol vagyunk és merre szeretnénk haladni, az egy másik dolog.  De lehet, hogy még nem jött el az idő. Még érleljük az elhagyást. A baracknak sem mondjuk, hogy érj már egy kicsit gyorsabban! Viszont örökké érlelni sem lehet, mert akkor már bocsánat, de a barack hasonlattal élve, túlérünk...
Lehet segíteni persze az érlelést, de sürgetni, erőszakoskodni, azt nem igen lehet. Ha pedig épp megterhelő élethelyzetben vagyunk, akkor inkább simogatásra, törődésre, fényre és napsütésre  van szüksége a baracknak :) és nekünk is. Utána jöhet a komfort zóna kitapogatása, sőt tágítása.

A komfort zóna határa mindenkinél máshol helyezkedik el, kinek szélesebb a zónája, kinek szűkebb. A határok rugalmassága sok mindentől függ, de tudatosan lehet tanulni, trenirozni magunkat arra, hogy az új, esetleg stresszel járó helyzeteket jobban viseljük, illetve, hogy egyáltalán vállaljuk a belemenést azokba. Így tágíthatjuk a komfort zónánkat és ezáltal addig nehéznek ítélt tevékenységeket, akár egy idő után rutinból is végezhetünk.

A komfort zóna tehát önmagában nem rossz dolog!

Viszont, ha beszorítva érezzük magunkat és a félelem tart leginkább vissza az új dolgok felfedezésében, akkor lehet, hogy komfort zóna tágításra van szükség!

Tehát fontos, hogy jól diagnosztizáljuk magunkat :)

Ami tehát lényeges:

- kitapogatni a komfort zóna határát, felidézni, melyek azok a helyzetek, helyek, ahol biztonságban érezzük magunkat,

- felismerni, amikor a tanulási zónából kezdünk átcsúszni a pánik zónába,

- ha épp nehéz élethelyzetben vagyunk, ne akkor próbáljunk tágítani a komfort zónán.



Ha beszorulva érzed magad egy rossz helyzetbe és leginkább a biztonsági övezeteelhagyása, az ismeretlentől való félelem jelent nehézséget, akkor következő bejegyzésünk Neked szól!




2017. február 1., szerda

Amikor a belső hang leül velünk szemben az asztalhoz

A belső hang nyomában

Nem, nincs egységes recept arra, ki mikor lehet jól, vagy jobban. Viszont hiszem, hogy mindnyájunkban van belül egy hang, egy tudás, ami pontosan tudja, mire van szükségünk, merre van a mi irányunk. Lehet, hogy erősebb a kapcsolatunk ezzel a hanggal, lehet, hogy elnyomjuk magunkban, pl. félelemből, vagy megszokásból.

#1 Érdemes a zajban a belső hangunkra és tudásunkra figyelni. Valamikor arra int, hogy álljunk meg, hogy vonuljunk vissza, vállaljunk kevesebbet, valamikor arra, hogy váltsunk irányt, valamikor pedig ujjong, hogy végre úton vagyunk, jó helyen és jó időben. Persze lehetnek hitrendszereink, amelyek ilyenkor működésbe lendülnek, leütik a hangot és azt mondják: “Csönd! Ez nem igaz, ez veszélyes. Rád nem hallgatok.” De eljön az idő, amikor a hang már olyan erősen toporzékol ott bennünk, esetleg tüneteket produkál, beteggé, vagy allergiássá tesz. Persze sokaknál nem kell ilyen messzire menni, mert valahogy jobban tudnak, jobban megtanultak figyelni a belső hangra, vagy egyszerűen több támogatást, kevesebb lökést, szúrást kaptak.

#2 A belső hang megtalálását nehezíti, sőt sokszor meg is akadályozza, ha épp krízisben vagyunk, és itt nem kevernék össze egy életközép válságot egy komolyabb veszteség élménnyel, vagy egy valódi válsághelyzet túlélésével. Ilyenkor biztonság érzetünk megerősítése, érzéseink kifejezése és az átéltek feldolgozása az elsődleges cél. Utána kereshetjük a kihívásokat. 


- - - - - - - - - - -
Amikor a belső hang leül velünk szembe az asztalhoz -
saját élmény :)

- - - - -- - - - - - -
Olyan is van, hogy belső hangunk  jön velünk szembe, egyszerűen oda kerülünk, oda kerülünk mellé és beszélhetünk hozzá a szó valós és átvitt értelmében is.

Megdöbbentő saját élményem, amikor egyszer azon morfondíroztam, hogy feladjam-e addigi munkahelyemet, ami biztonságot nyújtott ugyan, de több szempontból is egyre korlátozóbbá kezdett válni.

Rendszerint egy remek helyen ebédelek, ezt el kell mondjam. Általában kevés a hely és sokan vagyunk, ami abból is fakad, hogy kicsi, az étel viszont mennyei. Viszont le lehet ülni másnak az asztalához, nem tiltja semmiféle etikett. Így történt, hogy leültem egy idősebb férfi asztalához.

Akcentussal azt mondja nekem: Tökéletes! Közben az ételre mutat. Igen, vágom rá lelkesen, valóban az. Itt meg is állhatnánk, de a férfi tovább beszél, elmondja, hogy próbál magyarul, bár nehezen megy. Megkérdezem, hogy amerikai-e, de mellétrafáltam, mert angol. Utána valamiért késztetést éreztem, hogy a szakmája után érdeklődjek.
Festő, mondja ő. Nahát – gondoltam - milyen érdekes párhuzam. Elmeséltem, hogy én festést a terápiában is használom. Bólogat, mondja: Igen, már hallott ilyesmiről. Majd elmesélte, hogy ingázik Anglia és Magyarország között. Hát mondom, ez nálunk nem jellemző, mi szeretünk a fenekünkön ülni egy helyen. Ezt inkább testbeszéddel mutatom. Erre nevet, majd hirtelen elbúcsúzik., mint aki hirtelen észbe kap, hogy
kifut a tej otthon.

Ismét volt hely az asztalnál. Nem sokáig. Egy lány ült le oda... Bennem a folytonosság érzete maradt és kíváncsiság. Amikor elkezdtünk beszélgetni számomra folytatás volt, számára kezdet. Fura volt végiggondolni, hogy ennél asztalnál mennyi ilyen beszélgetés folyhat, ahol a résztvevők kéz a kézbe adják a kilincset. Lám csak, az előző asztal társam is elmondott valamit, fest és ingázik. Ezzel tudtam mit kezdeni. Biztos volt sok más jellegtelen vonása, de ebben az 5 percben ezek emelkedtek ki. A lány is beszélgetésbe kezdett. Most már kicsit rámenősebb voltam, megkérdeztem, mi a foglalkozása. Erre ő elmondta, hogy éppen most semmi. Igyekszik hasznosan kitölteni a holt időt, ami így épp hogy nem holt, mert élettel tölti meg. Most épp akro jógázik. Huh, gondoltam magamban. Épp abban vagyok, hogy felmondjak a munkahelyemen és valami sokkal szabadabb dologba kezdjek, de persze jönnek a kérdések, hogy szabad-e ezt. 
Leül  velem szemben egy festő, aki ingázik és egy lány, aki épp szabadon tölti az idejét. Természetesen mindenkinek mást és mást mond a belső hang, nem kell mindenkinek azonnal kilépni  a munkahelyéről :) Sőt, lehet, hogy valakinek minden haja szála égnek áll ettől és boldogan nyugtázza, hogy ő milyen jó helyen van, el sem tudja képzelni nélküle az életét. Nem vágyik ilyen szabadságra, esetleg tekintélyre vágyik, vagy arra, hogy kiszámítható jövedelme legyen...
                   

Lehet bagatellizálni, hogy persze nyilvánvaló, hogy az én akkori figyelmem emelte ki ezeket a hansúlyokat, ha mással vagyok elfoglalva, akkor észre sem vettem volna, vagy beszélni sem kezdek. Természetesen ez így van... De a belső hang bennem azt mondta, Igen. Igen, igen, igen! Éreztem az egyezést. Nyilván ezt emeltem ki, ez emelődött ki bennem, mert ezt akartam kiemelni, mert ez segített nekem meghallani, kihangosítani a belső hangomat. Természetesen volt ebben némi szabadon hagyás, belemenés, döntés is, hiszen leültem épp oda. Beszélni kezdtem, épp azzal, akivel. 

Az említett beszélgetéseket, a belső hangos ujjongást még három hónap tipródás követte a váltás előtt :) A döntés után pedig még további döntések, nehéz helyzetek következtek, mert azzal, hogy tettünk egy lépést a belső hang irányába még nem mindig jön el azonnal a kánaán.

Nevezhetjük ezt a belső tudást intuíciónak, hogy az ember valahol mélyen, a legMAGjában érzi, mi a jó neki és mi nem és merre kell mennie ahhoz, hogy jó legyen. Viszont, ha nem gyakoroljuk, sosem megyünk utána, akkor nem tud intuíciónk a kezünkre játszani. Lehet sodródni és figyelmen kívül hagyni a jeleket és lehet olvasni belőlük. Persze még ez sem elég, hiszen az olvasás nem jár együtt cselekvéssel. Felelősséget vállalni, dönteni, cselekedni, az bizony sokszor nehéz. Akkor már az ismerős gyötrődés is sokkal elviselhetőbb, legalábbis ideig óráig, amíg nem jön egy nagyobb felhő, vagy zivatar.

Mindenkinél egyéni, mi segít visszajutni ehhez a belső igazsághoz, maghoz. Mi segít megerősödni és mi segít hallgatva  a belső hangra, NEM-et mondani, dönteni. Helyzetekből kilépni, másba belépni. Nekem sokszor az alkotás segít, ahol szinte minden alkalommal találkozom MAGammal. Bár néha pedig pont ott jön szembe, ahol legkevésbé sem számítottunk rá.

-- - - - - - - - -
Neked mi segít megtalálni a belső hangot, mikor tudod, hogy na ez az?

- - - - - - - - - - 
Biztos neked is van hasonló történeted. Ha igen, nagy örömmel vennénk, ha megosztanád velünk. Egyszerűen írj e-mailben, névtelenül, vagy névvel. Csinálunk belőle egy gyűjteményt.  Ezek a történetek azt hiszem mások számára is nagyon tanulságosak, sőt erőt adóak lehetnek!! Sok kicsi, sokra megy :)

Horváth Gabriella pszichológus, művészetterapeuta bemutatás

Gabó sokoldalúan képzett szakember, több éves klinikai tapasztalattal rendelkezik. Többféle módszert ötvöz a gyógyítás érdekében. Ami miatt mi is szívesen dolgozunk vele, hogy nyitott a kifejezésterápiás módszerek felé, munkájába integrálja a művészetterápiát is, sőt a megoldás fókuszú elemeket is. Pszichológus és művészetterapeuta.

Horváth Gabriella, pszichológus, képzőművészet-terapeuta

Az ELTE pszichológia szakán szerzett diplomát 2010-ben, egészségpszichológia szakirányon, majd a Pécsi Egyetemen 2014-ben művészetterapeuta diplomát (képzőművészeti szakirányon). Jelenleg az ELTE tanácsadó szakpszichológus képzésében vesz részt.
Eddigi munkái során változatos területeken és sokféle korosztállyal dolgozott együtt: pszichológusként általános iskolás gyerekekkel, családjaikkal és pedagógusaikkal, kórházi önkéntesként neurológiai sérültekkel és daganatos betegekkel.
Jelenleg klinikai területen dolgozik felnőtt mentális betegekkel, az egyéni munka mellett tematikus és művészetterápiás csoportokat vezet

További képzettségek, tapasztalatok:
2016-tól Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület Autogén Tréning képzés - folyamatban
2015 - részt vettem Solutionsurfers Magyaroroszág ’Megoldásfókusz Mindenkinek’ tréningsorozatán
2014 - Hősök Tere Projekt tréning
2012 - Magyar Hipnózis Egyesület szervezésében elvégeztem a SASOK –Szuggesztiók Alkalmazása a Szomatikus Orvoslásban képzést 
Sajátélményt, önismeretet családterápiás, művészetterápiás valamint élményalapú módszerekben szereztem.

https://docs.google.com/forms/d/1pzIQvoEWnqgKwcQrZaIOgWrUYgW7LrebBPz-CQJ5rTA/viewform?formkey=dGdQQ1VnNGFGRHByUm1INjk2X2dEUUE6MQ#gid=0so-kert-kostolo.html

Önmagáról a következőket írja:

Megoldásfókuszú szemlélettel dolgozom: klienseimmel célokban és megoldásokban gondolkodunk.
Hiszem azt, hogy mindannyian képesek vagyunk arra, hogy életünk aktív alakítói legyünk. Célom, hogy a hozzám fordulókat erősítsem a döntéshozás, a felelősségvállalás képességében, annak tudatosításában, hogy a választás lehetősége mindannyiunk számára adott. Meggyőződésem, hogy szabad választásunk felismerése és átélése önmagában egy olyan erőforrás, amely hozzásegít az élettel való elégedettség, hatékonyság érzéséhez - legyen szó kritikus, megterhelő élethelyzetekről vagy a mindennapokról.
Mindehhez a klasszikus (verbális) tanácsadás mellett képi kifejezésen alapuló, vizuális művészeti eszközöket is használok. Az alkotás folyamatában - miközben a semmiből hozunk létre valamit -, megélhetjük, és akár újra felfedezhetjük saját teremtő erőnket. Mindemellett a művészetterápia, a vizuális támogatás segíthet egy adott probléma-helyzetben „képbe kerülni”, megajándékozva saját magunkat a nézőpontváltás lehetőségével.






A következő témákkal fordulhat hozzám:

-->
stresszkezelés (relaxációs technikák alkalmazásával)
önértékelés, önismereti kérdések
önérvényesítés, szociális kompetenciák fejlesztése
életvezetési nehézségek
élethelyzeti krízis
konfliktus-kezelés nehézségei
szorongás
pszichoszomatikus tünetek oldása
prevenció, egészségmegőrzés

Várom szeretettel!

elérhetőség: info@tancter.hu




2017. január 25., szerda

Nemez képek - Kéz a kézben

Ilyen és hasonló nemez képeket készítettek a Kéz  kézben szülőcsoport tagjai!

Már készítettek angyalkákat, karácsonyfadíszeket, virágokat, most pedig képet. A nemezzel való munka egy különleges folyamat, ahol a nemez érintése egy különleges szenzoros élmény, illetve mindig titokzatos, hogy az anyag, melynek saját adottságai vannak, hogyan alakul, ölt végső formát. Mindig tartogat egy kis meglepetést...
A nemezszálak káoszából jön létre egy forma, egy alak, egy kép, egy ékszer, vagy sál...

A kéz a kézben egy olyan szülőcsoport, melyet a KOMP Egyesület SNI- s, segítséggel elő gyermeket nevelő szülők részére hozott létre.
Hasonló élményeket nehézségeket megélt kis és nagyobb gyermeket nevelő szülők sokat segíthetnek egymásnak. Kimozdulnak otthonról, kicsit mást csinálnak, tanácsot kaphatnak egymástól és támogatást.

Havonta egyszer találkozunk, általában minden hónap első hétfő délelőttjén.

Eddigi programjaink: jelnyelv- Beszélő babakezek előadás, karácsonyra készülődés nemezeléssel, fejlesztőjáték készítés otthon, beszélgetés, teázás, családos közös kirándulás, Nem adom fel kávézó látogatása stb.

jelentkezni lehet: info@tancter.hu

2017. január 11., szerda

Rendrakás és alkotás?

Biztos Te is gondolkoztál már azon, „Miért jó alkotni?”, miért fontos, miért keressük sokan a lehetőséget, hogy valamit létrehozzunk, alkossunk? 


Mit ad, vagy adhat az alkotás nekünk? Miért van rá szükségünk?


Most nem is tudományos magyarázatok után kutatok, hanem egyszerű válasz után...
Természetesen mindenkinek mást és mást.  Szó lehet bármilyen alkotó folyamatról, legyen az egy kép festése, egy étel elkészítése, egy polc összeszerelése, táncolás egy kedvenc zenére... 
Horváth Gabriella művészetterapeuta a következő választ adja erre a kérdésre:

Felnőtt életemben úgy éreztem, hogy az a bizonyos EGÉSZ, amit megbontottak, pl. munkahelyi problémák, más kötelezettségek, mesterségesen kialakított szabályok, az alkotás során mégis csak elérhető, megteremthető.
A kisgyerek friss szemmel érzékeli a világot, melyben minden kerek, teljes és önmagában érvényes. Felnőttként is bármikor megtapasztalhatjuk ezt a fajta nyitott és játékos létmódot.

Ezek a tevékenységek soha sem értelmetlenek. Azon túl, hogy kellemes időtöltést nyújthatnak, az alkotó tevékenységek olykor szinte észrevétlenül segíthetnek „rendet teremteni” lelki összevisszaságainkban is.



Alkotás és élet?


Életünk is egyfajta alkotás, így az alkotáshoz való viszonyunkban tükröződik mindaz, ahogyan létezünk. Az alkotásban is szükség van improvizációs készségre, döntésekre, ötletekre, keretekre. Ahogy gyakorlatot szerzünk felmerülő művészeti/alkotó problémák kezelésében, ezt a tapasztalatot a valós életbe is magunkkal visszük, a felmerülő nehézségeket is elkezdjük rugalmasabban kezelni. Az alkotásba bele lehet feledkezni, rá lehet hangolódni arra, ahogy teremtünk valamit.
Miközben egy alkotást készítek, nem csak rajzolok, festek, textil-elemeket illesztek össze, agyagot gyúrok, vagy testem mozdítom valamilyen irányba, illesztem egymás mellé mozdulataimat.
A folyamatban problémákat oldok meg, küzdök az elemekkel (az anyaggal), döntéseket hozok, hibázok, majd korrigálok. Mert itt, az alkotásban / a terápiában komolyabb következmények nélkül megehetem! Nincs jó, vagy rossz megoldás, nem teljesítményre, hanem a szabad önkifejezésre törekszünk!

Mindez segít abban, hogy önmagunkat szabadnak és cselekvőnek éljük meg.

Rend versus káosz?


Ami még fontosabb, hogy néha nem a rendteremtésre, hanem éppen a káoszra van szükségünk. Sokszor a változáshoz épp arra van szükség, hogy egy kicsit hagyjuk a dolgokat a saját ritmusuk szerint alakulni. Persze közben megijedhetünk, hogy "elszabadul a pokol", ehhez az is kell, hogy tudjunk abban bízni, hogy a részek lassan a helyükre kerülnek. Ez mehet egyedül is, ha valaki kellő önimserettel és erőforrásokkal rendelkezik, de van olyan is, hogy külső támaszra, támogatásra van szükségünk. Az alkotás ebben is segíthet, hogy a bennünk levő káoszt kifejezzük. Hisz az alkotásban szabadok vagyunk,mindent megtehetünk. Ott elengethetjük magunkat, még akkor is, ha életünk más területein nem, vagy még nem. 

A kreatív vagy művészi tevékenység során olyan rejtett energiák, képességek szabadulhatnak fel, amelyeket lehet, hogy nem tudunk teljesen tudatosan megtervezni és irányítani, de az adott pillanatban úgy tűnik, minden a helyére kerül.
Amit mindenképp megtehetünk magunkért, hogy időt és lehetőséget adunk magunknak az alkotásra. Szerencsére alkotni még a legnehezebb és legnagyobb krízisban is lehet. 


Hagyjuk hát, hogy rendet, vagy káoszt teremtsünk, épp azt, amire szükségünk van :)


Horváth Gabriella írását felhasználva írta Salz Gabriella


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...