Alkotás és Önismeret
Miért fontos a kreatív öngondoskodás?
Mindannyiunknak vannak nehezebb időszakai. Az iIdőnyomás, a stressz, a félelem, a veszteségélmény mind életünk részei. A jelenlegi, illetve múlóban levő járványhelyzet is megnyírbálja erőforrásainkat, a bizonytalanság és, a veszélyérzet nincs jó hatással immunrendszerünkre. Épp ezért nagyon fontos,
hogy megtanuljunk tenni önmagunkért, saját egészségünkért.
A művészetterápia és az alkotás nem az egyedüli, de egy lehetséges eszköz a sok közül, mely segíthet a stressz oldásában, a nehéz időszakok átvészelésében és az életöröm visszaszerzésében.
Az alkotás olyan öngyógyító folyamatokat indít el bennünk, melyek segítenek a megküzdésben. Ez a tudás majdnem egyidős az emberiséggel, de mindezt tudományos eredmények is bizonyítják.
A közös táncolás, zenélés, alkotás mindig is fontos tevékenység volt, már őseink életében is. Minden jelentősebb eseményt, változást táncos-mozgásos szertartással vezettek be, de gyakran előfordult az is, hogy saját testüket vagy a barlangok falait festették Így készültek a harcra, vagy készítették fel egymást a felnőtté válásra, ünnepelték a győzelmet, kifejezték ki veszteségeiket. Ilyen módon volt egy közös megegyezésen alapuló, ritualizált módja az érzések kifejezésének.
A kreatív öngondoskodás ma is az egyik legjobb eszköz a stressz, a szorongás oldására, arra, hogy az öröm visszatérjen az életünkbe.
Miért fontos, hogy kifejezzük érzéseinket?
Ahogy őseink idejében, úgy napjainkban is ugyanúgy ma is fontos, hogy kifejezzük önmagunkat és az érzéseinket és ezzel együtt önmagunkat is. Akkor is, ha a társadalom egyre kevesebb engedélyt ad erre, hiszen egyre kevesebb közös rituálé és alkalom van az érzések kifejezésére, a közös alkotásra. Van egy olyan diktátum, hogy sietni, haladni kell, és csak annak a tevékenységnek van értéke, amelyik pénzt termel, vagy összefüggésbe
hozható vele. Pihenni bűn, vagy legalábbis időfecsérlés. Ha az ember mégis megpróbálná, akkor hamar rájön, hogy nem is olyan egyszerű ez, agyunk egy másfajta működésre van huzalozva, a telefon állandó scrollozása, a töménytelen külső inger, információdömping úgy hozzánőtt az életünkhöz,
amitől elszakadni, vagy amiből kiszakadni is nehézhogy kiszakadni is nehéz belőle.
Ezzel párhuzamosan a rituáléink elvesztésével egyre több olyan
próbálkozás van arra, hogy a megbillent lelki működést egyensúlyba hozzuk. Igen ám, de ezek sokszor téves alapra építenek. Például, ha a mindenki által ismert szlogenre gondolunk: „Maradj pozitív!“ akkor ez káros is lehet abban az értelemben, hogy azt sugallja, a negatív érzéseknek nincs helyük az életünkben. Igen ám, de hova tegyük akkor őket?
Jó, ha tudjuk, hogy azok nem fognak csak úgy maguktól elmúlni, olyan ez, mint az energia megmaradás törvénye:, nem vész el, csak átalakul. Elnyomott érzéseink Pl. pszichoszomatikus tünetekbe, impulzivitásba, szorongásba vagy akár depresszióba fordulhatnak át.
Kutatások bizonyítják, hogy az érzelmek kreatív kifejezésének
képessége fordítottan arányos a pszichoszomatikus zavarok
kialakulására való hajlammal.
Tehát jó, ha megtanuljuk megadni az engedélyt ahhoz, hogy ún. énidőt engedélyezzünk önmagunk számára, és i. Időt, teret, lehetőséget biztosítsunk negatív, illetve mindenféle érzéseink bármilyen érzésünk kifejezésére.
Mit tehetünk tehát?
1. A legegyszerübb módja az önkifejezésnek a naplóírás. A kreatív
önkifejezés azt is jelentheti, hogy naplónkat nem csupán írásos, hanem
képi, rajzos, festős formában is vezetjük. Az ilyen naplót, ún. Kreatív
naplónak nevezzük. Angolul artjournaling hívják, és ha keresgélünk,
akkor számos példára bukkanhatunk a net-en. De sokszor elegendő
elegnede az is, ha egyszerűen leírjuk egy naplóba a gondolatainkat.
2. Ellátogathatunk egy művészetterápiás csoportba, ahol arra is
lehetőségünk van, hogy alkotásainkról beszéljünk, illetve a többi
csoporttaghoz kapcsolódjunk, áttéljük a közösség élményét.
3. Esetleg egy festő, rajzoló, vagy valamilyen más alkotó tevékenységet
végző csoporthoz is kapcsolódhatunkcsatlakozhatunk.
4. De igazából az egyszerübb kreatív tevékenységek is segítenek abban,
hogy lelassuljunk, kicsit befelé figyeljünk. Még a kötögetés, varrás is
segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat.
Tőlünk függ melyik megoldást mellett döntünk, mi az, ami belefér az életünkbe, mi az, amihez vágyat érzünk. Ha viszont megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb módszert,azt, akkor nagyon fontos, hogy elköteleződjünk e tevékenység mellett, és mint rutint beépítsük az életünkbe.
Alkotás és szabadság
Fontos, hogy olyan a számunkra szimpatikus önkifejezési formát válasszunk, amelyihez kedvünk van. Az alkotásban pont az a legjobb, hogy teljes szabadságot kapunk benne, hiszen nincs semmilyen tétje, illetve nem kell semmilyen külső elvárásnak megfelelnünk! Van valami, ami csak a mienk, csak hozzánk tartozik. Kísérletezhetünk, variálhatjuk az anyagokat. A lényeg,
hogy ne a végtermékre, a produktumra koncentráljunk, hanem az alkotó folyamatra.
Az alkotás segít abban, hogy visszataláljunk az örömhöz, és mástól
függetlenül is jól érezzük magunkat. Nincs szükség hozzá egy másik személy támogatására, jelenlétére. Még akkor sem, ha a csoportban alkotás, vagy az élmények megosztása tovább tudja javítani a közérzetünket. Az alkotás önmagában is gyógyító folyamatokat indít el bennünk, az önkifejezés pedig segít abban, hogy feldolgozzunk a minket ért hatásokat. Ott van a hátunk
mögött, mint egy barát, vagy támogató közeg.
Ha valaki írni szeret, írjon, ha más rajzolni, festeni is, akkor készítsen képes naplóbejegyzéseket, ha kötni szeret, akkor hajrá kötés, horgolás, élményfestés, tánckurzus, művészetterápiás csoport! A lényeg, hogy tegyünk önmagunkért!
Tudományos kutatás bizonyítja, hogy az alkotás csökkenti a kortizol szintet
A kutatásban 39 személyt vizsgáltak, akik 45 percen keresztül vettek részt
műüvészetterápiás foglalkozáson. Többféle anyaggal és technikával
kísérletezhettek: agyaggal, filctollal és kollázzsal. Önként választhatták meg a
felhasznált eszközöket és módszereket, csupán annyi volt a feladatuk, hogy
alkossanak.
A kutatás megkezdése előtt és után a tudósok kutatók nyálmintát vettek a
résztvevők szájából. Ennek elemzésével azt állapították meg, hogy a nyálban
kimutatható kortizol szintre milyen hatással van az alkotás.
Az elemzés azt mutatta, hogy háromnegyed órányi kreatív tevékenység
a résztvevők 75 százalékánál csökkentette a stresszért is felelős kortizol
hormon szintjét.
SZERETNÉL ALKOTNI?
Töltsd le AJÁNDÉK e-bookunk! KATT IDE VAGY A KÉPRE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése