Sally Gabori - a festőnő, aki 80 évesen fogott először ecsetet

Sosem késő elkezdeni!

Sally Gabori - a festőnő, aki 80 évesen fogott először ecsetet

Sokan azt gondoljuk, hogy mindent nagyon fiatal korban kell elkezdeni, ha valaki 20-as, 30-as éveiben fog először ecsetet a kezében, az már késő, lekéstünk, elkéstünk. Ez a mai kor diktátuma.

Pedig a valóság azt mutatja, hogy még 80 évesen sem késő!

Sally Gabori  (1924-2015) ausztrál benszülött festőnő ugyanis ekkor tartott először ecsetet a kezében és még arra is volt ideje, hogy befutott művész legyen belőle.

Persze nem kell, hogy befutott művész váljon belőlünk, épp elég ha életünkbe, mint erőforrás beépítjük az alkotást! A lényeg az, hogy nincs olyan, hogy már késő! Jó kifogás mindig akad, hogy miért ne, miért pont most ne, de a valóság az,  hogy saját döntésünktől és felelősségvállalásunktól függ,  hogy bele is kezdjünk valamibe, mondjuk a festésbe:)

Amikor először olvastam Sally Gabori nevét, nagyon megörültem, azt hittem ismét egy távolba szakadt magyar művészről van szó. Némileg csalódnom kellett, mert amikor rákerestem, egy zord külsejű, igen fekete, nyers tekintetű asszony nézett vissza rám. Minden kétséget kizáróan, semmi magyar vér nem csörgedezett az ereiben.

Sally Gabori ausztrál festőnő 1924-ben született egy kis Bentinck nevű szigeten, Kaiadiltban. Gabori első huszonhárom évét egy olyan ősi kultúrában élte le, mely érintetlen volt az európai behatástól.
1948-ban, egy súlyos aszály miatt, a Kaiadilt emberek a közeli Mornington-szigetre, egy Presbiteriánus misszióba költöztek. Itt Gabori tizenegy gyermeket szült, akiket férje többi feleségeivel és azok gyermekével együtt neveltek fel, a Kaiadilt hagyományt követve.

Gabori őrizte a Kaiadilt kultúra hagyományait, énekelte dalaikat, halászattal és gyűjtögetéssel szerezte az élelmet. Csak 2005-ben, 80-as éveiben kezdett el festeni, amikor Mornington-sziget Művészeti Központja egy projektet indított az ausztrál benszülöttek számára. Ezen vett részt Gabori is, megtanulta a festék használatát és a festészet alapjait. Itt tűnt fel Gábori nyers tehetsége.

Ecsetkezelése, a merész, kemény élek és az éles szín kontrasztok tükrözik saját természeti élményeit és a struktúrákat, melyek között élt, mint pl. például az óceánnal találkozó sziklák, a kövek élei, vagy a szakadék mélyésége.

Rövid idő alatt befutott, olyannyira, hogy műveiből a londoni Királyi Művészeti Akadémián kiállítást rendeztek, majd a 2013-as Velencei Biennálén ő képvieselte Ausztráliát! Színes, kifejező absztrakt festményein az őslakos kultúra személyes és mitológiai emlékei és élményei jelennek meg.

A művész 91 éves korában halt meg 2015. február 12-én, Ausztráliában, a Mornington-szigeten.
Különösen az figyelemre méltó, hogy az ausztrál őslakos festőnő ösztönösen az absztrakt festészet formanyelvén fejezte ki magát. Ez azért is érdekes, mivel az absztrakciót elsősorban az európai és anglo-amerikai kultúrák formanyelvének tekintjük, mely a különböző irányzatok fejlődéséből alakult ki. Gabori csak az anyanyelvén, a Kayardild nyelven beszélt, soha nem tanult meg írni és olvasni. Viszont több, mint kétezer festményt készített! Gábori festészetében Kaiadilt nemzetség színei, textúrái, emlékei jelennek meg, így egy különös, sajátos, csak rá jellemző nyelvezetet hozott létre.

forrás:
https://www.artistprofile.com.au/sally-gabori-kaiadilt-eyes-art-seeing/


SZERETNÉL ELKEZDENI ALKOTNI?
Töltsd le 15+1 ajándék tippünk!
Tadamm! Azonnal kezdheted is!

6 módszer a szorongás oldására a művészetterápia segítségével

Mindannyian átélünk szorongást, csak különböző mértékben. A szorongás lehet mindennapjaink része, de az is lehet, hogy csak bizonyos "nehéz" helyzetekben bukkan föl. Minden esetben jól jön, ha rendelkezünk olyan megküzdési stratégiával, mely segíti a szorongás oldását, ill. a nehéz érzések kifejezését.

A művészetterápia nem az egyedüli, de egy lehetséges eszköz a szorongás oldására.

"Kutatások szerint az érzelmek kreatív kifejezésének képessége fordítottan arányos a pszichoszomatikus zavarok kialakulására való hajlammal."1

Az érzések elnyomása táplálja a szorongást, az önkifejezés és önszeretet csillapítja a szorongást.

A szorongás sokszor az elme által generált "fedő" érzés, mely arra szolgál, hogy eltakarja a mélyben levő nehéz érzéseket, melyekkel félünk szembenézni. A szorongás mögött bújnak meg azok a rejtett belső konfliktusok, amelyek érzelmi fájdalmunkat generálják.

A szorongás sokszor egyfajta ellenállás,  félelem, hogy kifejezzük, vagy akár magunknak is beismerjük saját nehéz érzéseinket. 

Ezért bár érdemes lazító és légzéstechnikákat elsajátítani, ha nagyon szoronguk, mivel az akuálisan fellépő testi tünetekben segíthetnek nekünk. Igazi eredményt viszont sokszor csak akkor érhetünk el, ha a szorongás mögé nézünk és megkeressük azon érzéseinket, melyek okozzák őket.

Az is lehetséges, hogy olyan mélyen elnyomott érzéseink  pl. félelem, harag, szomorúság adnak hírt magukról, melyek tulajdonképpen a múltban gyökereznek, régebben történt valami olyasmi, amit nem akartunk átélni, mert annyira fájdalmasnak tűnt.  

6 Módszer a szorongás oldására

1. Ismerjük meg érzéseinket!

Ez furán hangozhat, hiszen sokan azt gondolják, pontosan tudják, mi zajlik bennük. Mégis előfordulhat, hogy idősebbek vagyunk, de mégsem tudjuk megnevezni egészen pontosan érzéseinket. Mi is zajlik bennünk? Dühösek vagyunk, vagy bűntudatunk van? Kire haragszunk és miért? Különösen krízishelyzetben, vagy az élet fordulópontjain kerülnek elő jobban ezek a kérdések. 

2. Vállaljuk önmagunkat, az érzéseinket!

Vállaljuk azokat az érzéseinket is, melyek nem illeszkednek  a társadalom, családunk  elvárásaihoz. Ha szorongást tapasztalunk, elkezdhetjük keresni azokat az érzéseket, vágyakat, melyek az ún. "felettes én" elvárásaihoz igazodnak. mit szeretnénk mi valójában és mit sujkol a világ, vagy esetleg a szüleink? 

3. Adjunk engedélyt önmagunknak és tanuljuk meg kifejezni érzéseinket! Pszichénk rejtettebb, sokszor elnyomott, elutasított tartalmait is megéri megismerni és kifejezni. Mindebben nagy segítséget jelenthet érzelmeink kreatív kifejezése, melyre a művészetterápia is egy lehetséges módszer.

3. Adjunk formát a tartalomnak! Kiírhatjuk, kitáncolhatjuk, kifesthetjük magunkból érzéseinket. A művészetterápia segítséget nyújthat abban, hogy megtanuljuk érzelmi fájdalmunknak formát adni, azt kreatív módon kifejezni.  Sokszor a képek mellett a kreatív írás is segítséget jelenthet.  Az írás a bal oldali agyi funkciókat serkenti munkára, a képek létrehozása pedig a jobb oldali agyféltekét, az intuíciót és a szimbólumok világát vonja be a kifejezés folyamatába.
A spontán írás és művészi kifejezés segíti az érzelemkifejezést, sőt lehet a  szorongás oldásának katartikus formája. Felfedheti a gondolkodás azon mintáit is, amelyek újrateremtik a szorongást. Mindehhez jól kapcsolódik az artjournaling, vagy kreatív naplózás technikája.

4. Gyakoroljuk a Jelenben levést. Az alkotás kicsit olyan, mint a meditáció,  vagy a mindfulness. Segít a jelenben lenni, mely önmagában oldja a szorongást. A kreatív tevékenységbe bele tudunk merülni, segíti, hogy elcsendesedjünk, figyelmünket összpontosítsuk. Létrejön egy belső tér, ahol új megoldások "bukkanhatnak" föl. Átélhetjük, hogy nem kell megfelelni semminek, illetve találkozhatunk saját eredetiségünkkel is.


5. Keressünk egy önfejlesztő, vagy terápiás csoportot! Csoportban alkotva átélhetjük a csoport megtartó erejét, azt is, hogy problémánkkal nem vagyunk egyedül, illetve hogy lényünk kapcsolódik a spirituális intelligenciához, melyből mindannyian erőt meríthetünk. Terápiás csoportban sok információhoz juthatunk a csoporttagok és a terapeuta visszajelzéseiből is, segíthet, hogy jobban megismerjük magunkat és alapvető pszichés működési mintázatainkat. Mindez segíthet a szorongás oldásában és a depresszió leküzdésében. 


6. Hozzuk létre saját színezőnket
Napjainkban igen elterjedtek a színező könyvek, biztosan mindenki találkozott már velük.
Mi azonban hiszünk abban, hogy mindenkinek van saját színezője, saját vonala, formája, ami egyszeri és megismételhetetlen. Jobban hiszünk az önkifejezés erejében és a minden emberben meglévő alkotó erőben. Az önkifejezés nem csupán mindfull állapothoz, hanem izgalmas, akár katartikus, öngyógyító élményekhez is segíthet minket.



Hogy melyik technikát választjuk az rajtunk áll. Van, akinek a mindfulness való,  más könnyebben le tudja csendesíteni magát, ha valamilyen aktív tevékenységbe feledkezik. Megint más akkor tud megnyugodni, ha kifejezi érzéseit és támogatást kap mástól, vagy másoktól. Természetesen a természetben való kirándulás és a sport, az aktív testmozgás is sokat tud lendíteni állapotunkon.

Legjobb talán, ha többet is kipróbálunk, de az is fontos, hogy a próba ne pár napig tartson, mert pár nap alatt nem lehet lényeges eredményt elérni.

Sokszor bizony több módszer együttes alkalmazása hoz sikert.


Szeretnél még több tippet?
Töltsd le ingyenes alkotós művészetterápiás ebookunkat!
Katt a képre!

Források:

1. Kőváry Zoltán: Pszichológiai érdekességek a kreativitásról
http://upszi.hu/cikk/pszichologiai_erdekessegek_a_kreativitasrol
Berry D.S. · Pennebaker J.W. : Nonverbal and Verbal Emotional Expression and Health
https://www.karger.com/Article/Abstract/288640

KOMPlex művészetterápia a gyermekekkel való munkában

A KOMPlex művészetterápia programon 15 éve dolgozunk, melyben több módszert ötvözünk sikerrel. Ezek közül a legfontosabbak: az Integrált kifejezés és táncterápia, a gyermekpszichodráma, a kortárs tánctechnikák.

Módszerünkben nem választjuk szigorúan szét a kifejezés különböző lehetőségeit, minden, ami az emberhez, gyermekhez tartozik, lehet az önkifejezés része: egy gesztus, egy firka, egy dobbantás. Nagy hangsúlyt fektetünk azonban a mozgásra, a testi kifejezésre, mivel azt gondoljuk, hogy ez a legősibb és egyben legelső kifejezési módja is az embernek.

A mozgásos, testi kifejezés mellett, a dramatikus, zenei és képi kifejezést is támogatjuk, sőt egyes foglalkozásokon ezek hangsúlyosabbak. (Csoportvezetőink képzettségétől függően, van ahol a zenei, vagy képi kifejezés.)

A      különböző művészeti ágak, kifejezési módok a csoporton tehát nem elkülönülve, hanem egymásba fonódva, egymást erősítve, úgynevezett kreatív körfolyamatként jelennek meg.

Mindez teljesen illeszkedik a gyermekkor sajátosságaihoz, a gyermeki játékhoz.

A megszülető ötletek, alkotások így különböző formákban jelennek meg, egymásba fonódva erősítik egymás hatását, vagy segítik bizonyos témák tisztázását.

Hogyan képzeljük el a KREATÍV Körfolyamatot a gyakorlatban?

Például egy zenében megjelenített hangulat egy mozgásban eljátszott témává alakul, amelyet a gyermek beépít a közösen megírt színdarabba, és végül lerajzolja a drámajátékon átélt élményével. 

A gyakorlatban például ilyen egy kislány játéka, aki a mozgásos játékban először őzzé varázsolódott, úgy táncolt, mozgott, majd a közös drámajátékban őzkislány lett, végül az átélteket rajzban rögzítette. A folyamat során a félénk kis őzet az erdő állatai megtanították beszélni, és ezután megértették mások is a szavait. (A kislány többnyelvű családból származott, folyamatosan gondot jelentett számára a verbális önkifejezés, iskolában csúfolták emiatt, mely a beilleszkedést is gátolta.) 

A csoportban átélte, hogy képes kifejezni magát, tud másokhoz kapcsolódni és hozzá is kapcsolódnak, nyelvét egyre jobban értik. Mindez segítette a kibontakozását és erőforrásai mozgósítását. A kicsit mindig kócos, hallgatag kislányból, gyönyörű kecses mozgású őzlány, majd kislány lett.

Hogyan hat?

Azáltal, hogy az alkotó folyamatokat megindítjuk és tápláljuk, a gyermek megerősödik, önbizalomra tesz szert. Az alkotó tevékenység lehetőséget nyújt a megterhelő élmények feszültségeinek levezetésére, azok más szinten való megfogalmazására.

A szabad, belülről fakadó táncnak, mozgásnak természetes hozadéka, hogy a gyermek számos területen fog fejlődni! Mivel az átélteket nem csak eltáncoljuk, hanem sokszor el is játsszuk, vagy le is rajzoljuk, az önkifejezés más csatornái is megnyílnak.

Így amellett, hogy a gyerekek készségeit fejleszti a módszer, a kommunikáció igazán hasznos és értékes módját, a művészi önkifejezést ajánlja fel az esetlegesen addig használt kevésbé hatékony, vagy kon iktust, szorongást, testi panaszokat okozó megoldási sémák helyett.

A foglalkozások során a gyermekek élményeiket, érzéseiket, illetve a közös, vagy egyénileg írt történeteikhez formálódó ötleteiket vetik papírra, festik meg, vagy gyúrják agyagba, és más anyagokba.

Az alkotó folyamat már önmagában is személyiség-, tehetség- és kreativitásfejlesztő hatású.

Ami fejlődhet, változhat még:

• a mozgáskoordináció,
• a gyermek társas viselkedése,
• önbizalma, 
• konfliktus feldolgozó képessége,
• érzelmeit jobban meg tudja fogalmazni, feszültségeit megtanulja levezetni
• testtudata
• absztrakciós készség,
• verbális kifejezőkészség,
• keresztcsatornák.

A fenti lista természetesen nem teljes körű, illetve garancia sincs arra, hogy a felsoroltak mind változni fognak. A gyerekek is különböznek, valakinek a gyerektánc, másnak a hipp-hopp, harmadiknak a karate, vagy néptánc való.

Hogyan alakulnak a művészetterápiás foglalkozások? Mennyire kötöttek?

A foglalkozásoknak szilárd keretei vannak, de ezen belül nagy önállóságot, szabadságot és szabad kibontakozási lehetőséget nyújt a gyermekek részére. Tulajdonképpen a gyermekek lassan minden területen elsajátítják a szabad improvizációs készséget, hiszen a mozgás, a drámajáték és a vizuális megjelenítés is egy adott téma köré szerveződik, ahol azonban a belső tartalmaik szabad megfogalmazására és kifejezésére van lehetőség.

A szavakba öntött ötletek, érzések, gondolatok, történetek a nagyobbaknál az írásbeliséggel kombinálva is megjelennek a játékok között: a versekkel, történetekkel az irodalmi alkotások világába tehetnek látogatást.

Mindegyik kifejezési módnak megvannak a saját előnyei, a mozgásjátékokban pl. az önszabályozást, a másokhoz való kapcsolódási készséget, az egymásra hangolódást, együttmozgást, a testhatárok megélését, a hatékony kommunikáció nonverbális módjait gyakorolják.

Mi történik, ha gyermekem nem szeret rajzolni, vagy táncolni?

Csoportjainkon nem kötelezőek a gyakorlatok, játékok. Mindenki mondhat nemet, olyan ütemben és formában kapcsolódik be az alkotásba, ahogyan számára ez elfogadható. A puszta jelenlét is tud új élményeket hozni, mindannyian átéltük már, hogy például egy színdarab nézőjeként is milyen fontos, katartikus, vagy felemelő élményekben lehetett részünk...

Természetesen csoportvezetőink segítik a gyermekeket a saját útjukon, támogatják a közös élményekhez való eljutásban, a barátság és a közös alkotás örömének felfedezésében.

További információ és/vagy jelentkezés csoportjainkra:

06 20 314 7671 (Gabi)vagy 
06 20 614  807 (Dóri) 

e-mail: info@tancter.hu

Vízszínház - gyerekpszichodráma és táncterápia együttes alkalmazása

Dszit szakmai nap volt áprilisban, melyen a Tánctér / KOMP Egyesület tagja, Horváth Dóri is tartott egy műhelyt. Szenzoros integrációval foglalkozó szakembereknek mutatta be, hogyan lehet az Integrált Kifejezés-, és  táncterápia módszerét használni a gyerekkel való munkában.

A téma is igen izgalmas volt: DSZIT-terápia a vízben, a víz a DSZIT-terápiában.

A víz egy olyan alap közeg és erő, melyet sokszor és jól lehet használni mind a gyerek, mind a felnőtt terápiában, illetve bármilyen alkotós csoportokban. A testtudati technikák is foglalkoznak a vízzel, csak másfajta szemppontból. Ők inkább a test folyadékrendszerére hangolnak.
De igazából, a lényeg azért elég hasonló.

Korábban tartottunk egy workshopot Merítsünk a vízből címmel. Itt tényleg több szempontból körüljártuk a víz témáját. Ennek a következő, nagyon impozáns címet adtuk :)

Vízjelek
Merítsünk a vízből

Műhelymunka folyamán kísérletet tettünk arra, hogy saját kapcsolódásunkat keressük a vízhez, mint közeghez, illetve azt kutattuk, milyen egyéni hatással van ránk, egyéni élet-, és testtörténetünk szerint. A víz, mint minőség minden ember egyéni élettörténetében fontos jelenség, de jelentése más és más. 
A “vízszínház”-ban az egyéni elemek közösen hozzák létre az áramlást, amelyben az egyéni mozdulatok, szimbólunok szervesen összekapcsolódva új jelentéseket és szimbolikus történéseket hoznak felszínre a színpadon.
A csoportot galéria létrehozásával zártuk, ahol a sajátos technika segítségével létrehozott vízjelek megjelennek külön-külön is, majd egymás mellett.


Dszit Program a következő volt:
Délelőtt:
Weiss-Erőss Eleonóra: Kisgyermekek kombinált DSZIT ellátása a Gézengúz Modellben
Bedők Andrea: Csipp, csepp, egy csepp;víz, mint őselem jelenléte a
Kincs-Ő Alapítvány szenzoros terápiáiban
Délután:
Horvát Dóra: VÍZSZÍNHÁZ - Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Workshop (ezek voltunk mi :)

A programra - elsősorban - olyan szakembereket vártak, akik szenzoros integrációs terápiát végeznek, és a munkájuk során szerzett tapasztalatokat szívesen osztják meg másokkal.

                        

Tanulmány a Pszichoterápia folyóiratban

Vére megjelent egy tanulmányunk a Pszichoterápia folyóirat 2016. augusztusi számában.
Sok munkánk van benne!
Elsősorban táncterápiáról szól, illetve arról, hogyan lehet a különböző modalitásokat a terápiás folyamatban használni, tehát a képi kifejezést, a mozgást és a táncot. (Külön-külön táncterápia, képzőművészetterápia, de együttesen használva kifejezésterápia)
Itt olvasható a tanulmány eleje, sajnos az egész művet nem adhatjuk közre, (ahhoz meg kell vásárolni a lapot :)
A folyóirat megrendelhető itt: http://www.mentalport.hu/

 Ígérjük, hogy lesz majd enél kicsit emészthetőbb leírása is a kifejezés és táncterápiának. Laikusknak még mindig inkább a GYIK-ot ajánljuk olvasgatásra, vagy ezt a leírást: http://www.tancter.hu/p/mi-az-muveszetterapia.html

Lebegés mint módszer – „Testet öltött létmód” a trauma túlélésére. Esetbemutatás elmélettel.

Salz Gabriella, Szili Katalin

Jelen tanulmány egy esetismertetés segítségével mutatja meg a trauma emlékezetre gyakorolt hatását. A következő kérdéseket vizsgáljuk: a terápiás folyamatban hogyan bukkan fel és szövődhet össze a testérzet, a kép, a verbalitás, illetve hogyan válhat verbalizálhatóvá a testérzet a képpé formálódáson keresztül? 
Hogyan bukkannak fel emléknyomok az implicit emlékezeti rendszerből a terápiás folyamatban, hogyan segítik a megértés folyamatát? A kortárs pszichoanalitikus elméletekből, a memóriakutatásokból, az embodiment fogalmából és traumaértelmezésekből kiindulva egy olyan esetet szeretnénk bemutatni, ahol a trauma a testben és a létezés módjában is megnyilvánul.

A trauma olyan disszociatív folyamatot indított el, melynek következtében a traumatikus élményhez hasonló ingerkörnyezetben csak a testi érzetek reflektálódtak, ugyanakkor ez az élmény az implicit emlékezet által alakította a kötődési mintákat.

A terápiás folyamat megértéséhez Bucci kortárs pszichoanalitikus elméleti rendszerét használjuk, mely a szimbolikus és szubszimbolikus szintek átjárhatóságát mutatja meg, így különösen alkalmas a nonverbális-terápiákon belüli különböző kifejezőeszközök jelenlétét és együttes alkalmazását bemutatni. Tanulmányunkban a terápiát interszubjektív és testi szempontokból is vizsgáljuk, a terapeuta hangolódásának testi oldalát is kiemelve.

Kulcsszavak: disszociáció – embodiment – implicit emlékek – nonverbális terápia – trauma

Bevezetés

A kortárs pszichoanalitikus elméletek interszubjektív fordulata következtében egyre nagyobb hangsúly tevődik a kapcsolatra, ezen belül is az embert eredendően az anyához fűzhető kapcsolatra. Ezzel párhuzamosan a terápiás térben és kapcsolatban újraformálódó személyiség kerül előtérbe.

A „test” bekerül a pszichológiai diskurzusba, egyre kiemeltebb szerepet kapnak a preverbális szelférzeteket megmozgató nonverbális elemek, implicit emlékek, testi élmények, affektusok, szimbolikusan megjelenő tartalmak. Ebből következően a nonverbális terápiák jelentősége is megnő.

A tanulmány a terápiás folyamatban felbukkanó és összeszövődő entitásokat vizsgálja: testérzet, kép és verbalitás viszonyát. Az esetismertetés a testérzet képpé és szóvá formálódásának folyamatát jeleníti meg, illetve az implicit emlékezeti rendszerből felbukkanó emléknyomok szerepét a trauma létrejöttében és feldolgozásának folyamatában. Magyarázó elméleti keretként a kortárs pszichoanalitikus elméleteket, a memóriakutatásokat, az embodiment fogalmát és a traumaértelmezéseket használjuk.

Ha a traumát hordozó élmény nem tud mentálisan reprezentálódni, tehát az explicit memóriába bekerülni, akkor azt onnantól az implicit emlékezet hordozza. Ilyenkor a test központi szerepet kap: az élmények testi állapotokban nyilvánulnak meg. A jelenséget több tényező is okozhatja: a trauma súlyos, életveszélyes természete, a traumát követő interszubjektív viszonyulás vagy a személyiség eleve hiányos traumafeldolgozási képessége.

Az átélt trauma sokszor egyfajta zárványként, feldolgozatlanul tárolódik, élményekbe, testbe ágyazódva, ezért megkönnyítheti a hozzáférés és/vagy feldolgozás folyamatát, ha a feltárás esélyt ad a beíródás körülményeit idéző nonverbális helyzet megjelenítésére. Ahogy megteremtődik a híd múlt és jelen között, esély van a folytonosság élményének megteremtésére és az időélmény korrekciójára.

Az ismertetett esetben a trauma a testben és a létezés módjában is megnyilvánul. Lilla a koragyermekkori veszteségélményből táplálkozóan, a túlélés érdekében olyan testben is megnyilvánuló „lebegtető” létmódot fejlesztett ki, mely alap életstratégiája lesz, és meghatározza az életben való levés/lét alapminőségét. A veszteségélmény oly erős, hogy Lilla minden lehetséges eszközzel próbálja távol tartani magát tőle, így eltartja magát a stabil helyzetektől, a szintaxis nyugalmas formálásától. Inkább vállalja a hányattatást, a lebegést, melynek szakértője lett. Távol tartja magát a stabil kapcsolatoktól, kapcsolódástól, így nem is veszíthet semmit. Nincs fájdalom, nincs kudarc, nincs emlék.

A tanulmánnyal szeretnénk hozzájárulni a nonverbális terápiák további elméleti keretbe ágyazásához, s további kapcsolódási pontokat keresni a kortárs pszichoterápiás elméletek és a nonverbális terápiák között.

Elsősorban azon elméleti munkákra fókuszálunk ezért, melyek a nonverbális terápiákon belül a különböző kifejezőeszközök jelenlétét és együttes alkalmazásának lehetőségét bemutatják.

Bucci elméleti írásait különösen lényegesnek tartjuk, ezért ezeket részletesebben mutatjuk be. 

folyt. köv. 

---

ÉRDEKEL:

Az alkotás, mint tapasztalati tanulás - ismét műhely, most képzőművészetterápia

Alámerülés és felemelkedés – az alkotás mint tapasztalati tanulás

A műhely központi motívuma az alkotó folyamat mint potenciális tanulási helyzet. A fejlődés ígérete, melynek természetes (és szükségszerű) velejárója a visszaesés. Ami, kellő odafigyeléssel esély is lehet a továbbfejlődésre.

Az alkotó folyamat során mindig ott van annak a felelőssége/bizonytalansága/izgalma/reménytelensége/lehetősége, hogy a semmiből fogok létrehozni valamit. Az alaktalan anyagból, a masszából, a darabokból egy alakot, egy egészet. Az alkotás egyben rend-teremtési kísérlet.  A rejtett struktúra felfedezése, a teljesség tudata, a látszólag össze nem illők kapcsolatába vetett szilárd hit remény, vigasz és ajándék. De minden esetben meg kell várnunk, hogy lehulljanak a levelek, hogy láthassuk az azokat megtartó ágakat? Valószínűleg igen, és a „csomagolás” kibontásával járó szenvedést senki nem spórolja meg nekünk. Viszont az már rajtunk múlik, hogy a levelek hullásában a veszteséget vagy természetességet, a szükségszerű és örök körforgást, az újjászületés végtelen lehetőségét látjuk. Az alkotás sem más, mint pusztulás és teremtés örök körforgása, krízis, beavatás. Mindebben közös: belemegyünk valamibe, és nem tudjuk, mi lesz, amikor kijövünk. A fenti analógiák megtapasztalása az ősi textiltechnika, a nemezelés folyamatán – és annak személyiség-fejlesztést megcélzó vagy terápiás alkalmazási lehetőségein - át történik.

Műhelyt tartják: Horváth Gabriella képzőművészetterapeuta, pszichológus, Salz Gabriella tánc és képzőművészetterapeuta

helyszín: II. Magyar Tapasztalati Tanulás Konferencia"Távlatok és Mélységek", Dobogókő
időpont: 2016 május 6 - 7 - 8. (9-10.)