Autizmus és művészetterápia
Sokáig gondolkoztam, hogy lehet-e ilyet írni: Szeretem az “autikat”.
De aztán úgy döntöttem, főleg, mivel az állítás igaz, hogy igen! Problémás az, ha már a megnevezésnél is gondolkozóba esünk...Hogyan is hívjam őket? Az “auti” kifejezés tudom nem szakszerű, de mégis, nem annyira hivatalos, mint az autisztikus-sperktrumzavarral rendelkezők és nem annyira megbélyegző, mint az autista. Sokszor ők maguk is így, tehát “auti”-nak nevezik saját magukat…
Ezt egyfajta felhatalmazásnak érzem :)
Évek óta tartunk művészetterápiás foglalkozásokat autizmus zavarral élő fiataloknak, az AURA Egyesülettel együttműködve. Sokan gondolják, hogy az autisztikus vonásokkal élőket leginkább étkezési szokásokkal, illetve kognitív terápiával lehet fejleszteni.
Nem szeretném, hogy bárki azt gondolja, ezek nem fontos terápiás módszerek. Ugyanakkor, a saját tapasztalatunk azt mutatja, hogy nagyon jó hatással van a komplex művészetterápia is. Nem csak a saját megfigyelések, tapasztalatok, de tudományos kutatások is alátmásztják mindezt.Sokszor halljuk, hogy az autik-nál hiányoznak az érzelmek, vagy legalábbis valamilyen zavar mutatkozik náluk.
Az igaz, hogy nem hagyományos módon éreznek, de azt is el kell mondjam, hogy annyi szeretetet és felém áramló kedvességet ritkán tapasztalok csoportban, mint az autiknál.
Egyikőjük csak megsimogatja a karomat, más odajön és gyorsan a fülembe súgja, hogy nagyon jó, hogy itt vagy…
Nem szeretnek? Nem éreznek?
Be kell valljam, nagyon szívesen vagyok autik körében, mert olyan tisztaság és kedvesség árad belőlük, ami igen ritka manapság.
Itt nincs hazugság, félrebeszélés, számítás. Érzéseik is vannak, esetleg másképp fejezik ki őket és ebből probléma, gond lehet. De hogy nem éreznek? Ezen most már tényleg csak nevetni tudok...
Mi is történik egy csoporton? Hogyan táncolunk együtt?
Egy érintős élmény
Egyszer, amikor azt az instrukciót adtam, hogy érintsék meg egymás kezét, láttam, hogy csak páran érintik egymást. Ilyenkor természetesen vezető társammal próbálunk jó példával elől járni :), keresni a kapcsolatot, kapcsolódást, az érintést. Persze óvatosan. Sokan csak jártak körbe-körbe, esetleg feltartották a kezüket. Néha vettem a bátorságot, hogy finoman megérintsem az ujjaikat. Közben persze figyelem a hatást, de nem tudom, nem lesz-e ez túl sok nekik.
A visszajelző körben ezért nagyon érdekelt, hogy mit osztanak meg élményeikről. Az egyik résztvevő, amikor megkérdeztük, mi tetszett neki aznap a legjobban, azt emelte ki, hogy az, amikor megérintettem a tenyerét. Nagyon megkönnyebbültem, mert nála tényleg nagyon bizonytalan voltam a hatásban. Majd további faggatózásunkor elárulta, hogy vágyott az érintésre, de nem tudott ő maga érintést kezdeményezni!
Ez egy nagyon fontos visszajelzés!
Valószínűleg sok téves megítélés kering az autisztikus zavarral élőkről, bizonyára sokszor félreértik őket, ami elég frusztráló is lehet. Persze ők is nagyon különbözőek, de egyáltalán nem arról van szó, hogy nincsenek érzéseik, vagy nem akarják, hogy megérintsék őket stb. Egyszerűen csak nagyon másképp vannak a bőrükben, másképp kommunikálnak.
Úgy érzem, amikor kiderült, hogy a résztvevő szeretné az érintést, csak nem tudja megvalósítani, ennek a kimondása számára legalább akkora megkönnyebbülés jelentett, mint számomra.
A terápiás csoport egyik lényeges eleme nyilván az, hogy esély van beszélni arról, ami történt.
A mozgás olyan komplex lehetőséget ad az élménygyűjtésre, ami erőteljesen gazdagítja a fiatal tapasztalatait önmagáról és a világról.
Egyszerű gyakorlat nem is olyan egyszerű
Ugyanakkor persze nagyon megdöbbentő, hogy sokan közülük, olyan egyszerű feladatoknál, hogy fejezzék ki a testükkel, kezeikkel, hogy “Gyere közelebb!” vagy azt “Állj meg!” megtorpannak és fogalmuk sincs, hogyan is kell ezt csinálni. Sokszor azt mondják, hogy értik, de amikor ott állnak a helyzetben és testükkel kellene jelzéseket adniuk, világossá válik, hogy fogalmuk sincs mit tegyenek...
Fogalom alkotásuk egy dologról még nem biztos, hogy elég számukra ahhoz, hogy a test nyelvén is meg tudják azt érteni, illetve megértetni magukat.
De ez nem jelenti azt, hogy nem értelmesek, vagy nem éreznek!
A komplex művészetterápiát nagyon hatásosnak érzem mivel lehetőséget nyújt a következőkre:
- az érzelmek kifejezésre
- az érzelem testi megjelenítésére
- a test mozgásának artikulálására
- különböző teti jelek begyakorlására,
- egymás mozgásának tükrözésére
- átéltek képi kifejezésére
- nyomhagyásra a papírlapon
- az egymáshoz kapcsolódás különböző formáinak megélésére
- az élmények megosztására
- nyitásra, elszigeteltségből való kimozdításra.
A terápia során a kifejezőerő támogatása segíti az adott készségek fejlesztését. Az autizmus a kapcsolatok szélsőséges beszűküléséhez vezethet, de komplex terápia biztonságos terében a beszűkült állapoton óvatosan lazíthatunk, segíthetjük a megnyílást a külvilág és egymás felé.
Egy kutatás szerint is javulnak a társas készségek a táncterápia hatására!
Egy kutatás a táncterápia hatásást vizsgálja autizmus spektrumzavarban szenvedő fiatalok körében.
A német kutatók 16 és 47 éves kor között résztvevőkkel dolgoztak, összesen 31 autizmus zavarban szenvedő résztvevőt vizsgáltak. A csapatot két részre osztották, az egyik csoport mozgás- és táncterápiás alkalmakon vett részt, ahol a fő technika a tükrözés volt. A mozgás- és táncterápia összesen hét alkalomból állt és alkalmanként egy órát vett igénybe. Ez igen rövid folyamat, ezért különösen érdekes, hogy már ilyen rövid idő alatt is kimutatható volt változás.
Az eredmények szerint a tükrözéssel dolgozó mozgásterápia javította a társas készségeket, a testi tudatosságot, a saját és a másik megkülönböztetést, és összességében javította a pszichés jóllétet!
