Kifejezés-, és táncterápia egyénileg vagy csoportban

Miért épp a kifejezés-, és táncterápia?

#1

A mozgás a legalapvetőbb és legkorábbi módja a kapcsolatteremtésnek, egyáltalán az életnek. Mozgásban és testben nagyon sok információ raktározódik, nagyon nagy jelentőséggel bír, amit mi sem mutat jobban, minthogy a legtöbb tünet, amivel a gyermek (vagy felnőtt) a terápiába érkezik, szintén testben nyilvánul meg. 

# 2

A vizuális és/vagy mozgásos kifejezés sokat segítenek abban, hogy a problémát egy másik, addig ismeretlen szemszögből is megragadjuk, kibontsuk, megdolgozzuk.

# 3

A terápiás kapcsolat lehetőséget ad arra, hogy új élményeket, tapasztalatokat gyűjtsünk önmagunkról, kapcsolati mintáinkról.

# 4

A művészetterápia előnye, hogy a megtett utat konkrét lenyomatok őrzik, így a tartalom a későbbiekben is visszaidézhető lesz.

# 5

A nonverbális pszichoterápiák jól alkalmazhatóak pl. a gyerekekkel való munkában, vagy olyan lelki sérülések esetén, melyek koraiak és/vagy szavakban nehezen megfogalmazhatóak, esetleg „túlbeszéltek”.

# 6

A terápiás munka következményeként javul, szabadabbá, teherbíróbbá, érettebbé válhat a páciens viszonya önmagával és élete fontos szereplőivel.

A művészetterápia célja:

Cél a saját kérdések, válaszok megtalálása, a tünetek hátterében álló, a tudatosság számára nehezen hozzáférhető, rejtett lelki tartalmak és összefüggések feltárása, tisztázása, megértése és átdolgozása. Sokat dolgozunk belső képeink felfedezésével, megjelenítésével, egyfajta térképet létrehozva önmagunkról.

A művészetterápia a személyiség öngyógyító erejére támaszkodik, és ennek katalizátoraként fejti ki hatását.

A terápiás kapcsolatban az élmények megtarthatóak és kifejezhetőek lesznek. 

 Hogyan néz ki egy alkalom?

A kifejezés és táncterápiát lehet csoportban, vagy egyénileg is alkalmazni.

Az alkalmak beszélgetéssel kezdődnek és zárulnak le. A nyitó körben megoszthatjuk magunkról azt, amit szeretnénk, elmondhatjuk, hogyan érkeztünk a csoportba, milyen témák foglalkoztatnak, milyen testi érzeteink vannak, illetve mi az, amit az előző csoportalkalomról magunkkal hozunk. 

A beszélgető-kör után mozgásba lendülünk, bemelegítünk, majd következik a testtudati munka, a mozgás kutatása. Ehhez a csoportvezetők adnak instrukciókat, melyek egyszerűek. A feladatok játékosak és mindenki által kivitelezhetőek. Általában minden alkalomnak van egy témája, pl. súly, tér, kapcsolódás, minőségek, határok, ritmus, női vonal… stb. A mozgás, táncolás  során sok élményt gyűjtünk, tapasztalatot önmagunkról és a többiekről.  A mozgásélményt a következő szakaszban megjelenítjük képben is. Megnézzük, hogy a mozgás-, alkotás-, kapcsolatélménynek milyen lenyomata alakul ki, jön létre bennünk és ebből mi kerül a papírlapra. Majd kiscsoportban, vagy nagyban, megosztjuk élményeinket, azokat a belső képeket, érzeteket, emlékeket, melyek felidéződtek.

Nagyon fontos, hogy mindig csak a saját élményeinkről beszélünk, mivel mindenki a saját maga és műve legnagyobb szakértője. Ítéletalkotás és tanácsadás szándéka nélkül reagálunk egymásra, mindig a saját érzéseinkből kiindulva. 

A csoportvezetők önmagukról nem beszélnek, csak a csoportban átélt élményekről, benyomásokról, ehhez kapcsolódó érzéseikről. Önmagukról személyes információkat nem osztanak meg.

Dolgozunk egyedül, párban, hárman, csoportban, érintésekkel, csenddel, zenével- igazodva a csoport aktuális élményeihez és dinamikájához.

A záró körben pedig szintén lehetőséged van arra, hogy megosszuk a többiekkel a mozgás, rajzolás során szerzett élményeket, tapasztalatokat, vagy visszajelezzünk másoknak. Sokszor ilyenkor van lehetőség arra is, hogy megnézzük egymás „műveit” és hozzájuk kapcsolódó érzeteket.

A terápiás kapcsolat gyakran meglepő felismerésekhez, belátásokhoz vezet, mely pozitív változásokat eredményezhet páciens/ek életében.
 

Érdekel? email: info@tancter.hu 
vagy hívj: 06 20 314 7671